Kinek való a Freelancer lét? – Válaszolnak a HumanHub szabadúszói

  • Főoldal
  • Kinek való a Freelancer lét? – Válaszolnak a HumanHub szabadúszói

Kinek való a Freelancer lét? – Válaszolnak a HumanHub szabadúszói

Category: Uncategorized

Félünk a freelancer élettől vagy épp vágyunk rá? Van, aki kizárólag így tudja elképzelni az életét és van, aki azzá válik. A HumanHub közösséghez kapcsolódó, volt – és jelenlegi szabadúszókat kérdeztünk saját tapasztalataikról és arról, kinek való a freelancer lét?

Beszélgető társaink:

 

Bárányi Ildikó – MBA közgazdász, programozó matematikus – a HumanHub egyik mentora

 

 

Tóth Dániel – a Pszichológus Pasi, az internet – és videójátékok pszichológiájával foglalkozó freelancer

 

Demeter Lilla: Az első kérdés az, hogy milyen élethelyzetben váltatok freelancerré? Szabad akartból, saját döntésetek volt, vagy belekényszerültetek?

Bárányi Ildikó: Nekem megszűnt az addig biztosnak hitt munkahelyem, az egyik nagy állami tankönyvkiadó, ahol vezetői pozíciót töltöttem be. Hihetetlen volt számomra, de ez történt. Nagyon élveztem a munkám, nekem való volt, de a tér bezárult előttem és ezen a piacon nem tudtam továbblépni és nem is akartam már továbblépni.

A megoldás az volt, hogy előző munkámra a logisztikára támaszkodva projektmunkákat vállaltam, melyek mindig konkrét feladatra szóltak, majd újabb és újabb megrendelés után kellett nézni. Szóval, volt egy bizonytalanság az életemben, nem volt havi fix. Szerencsére képzettségem, szakmai múltam és a biztos hátterem segített.

D.L.: Te nagy közösségépítő vagy! Biztosan hatott a hozott, családi minta is, hiszen a szüleid építették ki Romániában a Máltai Szeretet Szolgálatot és ismert közéleti emberek voltak. Neked mennyire hiányzott ekkor a csapat? Hogyan tudtál kapcsolatokat építeni?

B.I.: Abban a témakörben, a logisztika egy speciális szegmensében szerencsére ismert voltam, mert sokáig dolgoztam ezen a területen is, többen tudták, hogy képes vagyok megoldani önállóan a feladatokat, melyeket rám bíznak.
Ezeket a munkákat otthon végeztem, bizonyos mértékig elszigetelve, mert nem volt szükség a munkához csapatra. Persze az igény a közösségre bennem volt és a civil szerveződésekben lettem aktív. A rászoruló csoportok megsegítésének szervezésében találtam társakra. A bennünk lévő közösségi igény lehetőségeket szül és az ilyen típus mint én, nem marad egyedül.

D.L.: Igen, a személyiséged a környezetedre is mozgósító hatással van. Ez biztosan szükséges feltétele a szabadúszásnak. A HumanHub mentorának is ezért kértünk fel, mert problémamegoldó gondolkodásod és gyakorlatorientált kérdéseid sokat lendítenek a mentoráltak előre jutásában.

B.I.: Igen, valóban ebben lehetek igazán jó: segítek megtalálni a fókuszt és közelíteni a kialakulatlan elképzeléseket a megoldáshoz.

Tóth Dániel – a Pszichológus Pasi:  Én is egy munkahelyen kezdtem, egy pszichiátriai gondozóban dolgoztam. Már hallgatóként is sokat gyakornokoskodtam, nagyon érdekelt a szakmám gyakorlati része, így találtam erre a helyre is, ám hamar megéreztem magamon a futószalag realitást. Az Európai Uniós javaslat ilyen munkakörben dolgozó pszichológusok, és terapeuták számára a napi 4 páciens ellátása heti maximum négy napon. A gyakorlatban itt ennek a többszörösét kellett volna teljesíteni. Ez azonban óriási teher egy fiatal segítő szakember számára. A kiégés hamar fenyegeti az egészségügyben és más segítő területen dolgozó orvosokat, pszichológusokat, ez alól én sem voltam kivétel. Hamar el kezdtem érezni magamon ennek tüneteit.

Szerettem volna váltani, de hiába kerestem, nem találtam jobb munkahelyet. Közben azonban spontán lépések sorozataként elkezdetem kiépíteni egy Youtube csatornát Pszichológus Pasi néven, ahol az internet- és videójátékok pszichológiájával kapcsolatban töltöttem fel rövid videókat, összefoglalva egy-egy témakört. Ez lassan, de biztosan elkezdett növekedni, és hamar megláttam benne az egyéb lehetőségeket is.
Mivel magam is gamer vagyok, ezért belülről komplexebben látom a problémákat, amit a játék és internet felvet. Látom azokat az előnyöket, amikről sokan nem tudnak, és azokat a veszélyeket, amikre a legtöbben nem látnak rá.

D.L.: Igen, ezért tartanak hiteles segítőnek a klienseid.

T. D.: Erről őket kéne megkérdezni. Mivel azonban tetemes saját élménnyel rendelkezem, jobban meg tudom érteni az ehhez kapcsolódó magasságokat, mélységeket. Azokat a tapasztalatokat és készségeket, melyeket a gamerek játék a során szereznek és tudok segíteni, hogy azt a való életben is hasznukra fordítsák.

DL.: Mi hajtott a szabadúszás felé?

T.D.: Váltani akartam, de jobb állást nem találtam, ugyanakkor egyszer csak szembe jött velem egy lehetőség. Volt kb. félórám egy leadási határidőig, hogy beküldjek néhány ötletet, egy az oktatás megújítását célzó versenyre. Nem volt sok időm gondolkodni, de az ötleteimmel tovább jutottam, majd amikor a döntőben a szakmai zsűri azt jelezte vissza, hogy az én prezentációm miatt nyert a mi csapatunk az volt az a push, ami után nekiálltam elkészíteni az első Youtube videómat. Elkezdtem a szabad perceimben, videókat csinálni, cikkeket írni, és felsejlett bennem egy gondolat hogy ezt akár csinálhatnám szabadúszóként is. Ezt követően kezdtem el további támogatást, inkubációt keresni, így találtam rá a HumanHubra.
Csatlakozásomkor kértek tőlem egy konkrét célt. Azt mondtam, hogy fél év alatt szeretnék eljutni oda, hogy önállóan megálljak a munkaerő piacon és otthagyjam az alkalmazotti létet. Sikerült! Nagy bátorság, és kockázatvállalás kellett hozzá. Onnan tudom, hogy rettegtem. Az első nap nem is sikerült felmondanom. Ott álltam kezemben a felmondó papírral, és nem mozdultak a lábaim, mint amikor valaki egy szakadék szélén áll. Az ismeretlenbe ugrás volt ez. A szüleimnek csak akkor meséltem el, hogy felmondtam a „biztos jövedelmet” jelentő munkahelyemen, amikor már láttam, hogy nincs rá szükségem.

D.L.: Ezek szerint a családi minta nálad sem volt serkentő hatású a szabadúszó léthez?

T. D.: Felmenőimet tekintve nálunk mindenki pedagógus volt. Ez Magyarországon azért elég tipikus, sok a szorgosan dolgozó, munkájába akár belebetegedő ember, de hiányzik több generációnyi háttér, akik sikeres példájukkal mintául szolgálhattak volna ebben a számunkra.

D.L.: Pszichológusként kinek ajánlod a freelancer életet?

T. D.: Az alkalmazotti léthez képest a freelancer élet olyan, mint a szárazföldhöz képest talán a vitorlázás. Nagyon fontos az előbb említettek mellett a bizonytalanság tűrése. Nincs „biztos talaj” úszni kell, de ha mozgásban vagy a víz fenntart. Nem mondják meg reggel 8-kor mit kell tenned, de nincs is fix fizu. Ha utána mész a lehetőségeknek lesz eredménye. S közben az állandó egyensúly is fontos. Nem megijedni, a nehézségek láttán, és újra meg újra felállni a kudarcok, csalódások, pofonok után. Újra meg újra. Nem egyszer, nem kétszer. Ehhez pedig egy belső drive, motiváció, szenvedély kell az iránt amit csinálsz. Amiért felkelsz hajnalban, ha jön az ihlet, és dolgozol akár késő éjjel is, hogy befejezz valamit, lejegyezz egy ötletet, hogy utánanézz valaminek, hogy írj egy emailt, és így tovább.
E nélkül a belső hajtóerő nélkül ment volna. Ez adta az erőt akkor, amikor azt éreztem, hogy ki vagyok facsarva. Ha nincs egy ilyen belső késztetésed, álmod, szenvedélyed, nincs még elég önismereted, és nem tudod, mit akarsz, vagy arra van szükséged, hogy mások megmondják neked mit csinálj, nem ajánlom a szabadúszóságot, mert akkor elviselhetetlen lesz a stressz. Ezek a tulajdonságok tréningezhetők, fejleszthetők és persze tesztelhető is kinek való mindez. A gamerek egy fajtája ebben előnnyel indul. A koncentráció, eltökéltség, kitartás, és játékos kreativitás mind olyan dolgok, amikre jóval azelőtt játékokkal gyúrtam mielőtt szabadúszó lettem volna.

D. L.: Mi volt a mentorálásban a legnagyobb érték, amit kaptál a HumanHubban?

T.D.: Megvolt a drive, de kellett némi fókuszálás egy témára, és talán a lépésről lépésre építkezés! A kapcsolatok jelentősége a Hubban, segítők és hasonlóan gondolkodók vettek körbe, akik hasonló helyzetben voltak, mint én. Fontos volt az innovatív szemléletű design thinking tréning is, mely formálta az elképzeléseimet.

D.L.: Mi okozza számodra ma a legnagyobb kihívást?

T.D.: Szerencsére sok megbízást kapok és sokfajta feladat közül válogathatok: az egyéni konzultációk, csoportfoglalkozások, az előadás felkérések és oktatások is nagyon gyakoriak. Rendszeresen járok iskolákba, pedagógusoknak, szülőknek, diákoknak tartok foglalkozásokat. A vidéki utak megszervezése és lebonyolítása az, ami némi nehézséget okoz, de szívesen teszem, mert szenvedélyem a téma, amit választottam, vagy ami engem választott.

D.L.: Úgy látom, nem bántad meg, hogy ezt az utat választottad és vérbeli freelancerként építed a karrieredet?

T.D.: Élvezem, hogy a magam ura vagyok, rugalmasan szervezhetem az időbeosztásomat, és hogy ma már jóval több szabad idő mellett, azt csinálom amit szeretnék, és többet keresek mint, amit alkalmazottként valaha is kerestem.

Demeter Lilla
HumanHub alapító

 

Közösségi irodát keresel? Csatlakozz a Well Coworking közösséghez!

LEAVE A REPLY