Az utóbbi időben nagy port kavart a Meseország mindenkié című mesekönyv.
A mesék évezredes hagyománya, hogy egy közösséget tanítanak bölcseleti szempontból. Hogy ki, mit ért meg belőle, az a tanítókon és továbbadókon is múlik.
A HumanHub Integrált Kifejezés-és Alkotásterápiás Képzésünk keretében a résztvevők megtanulják a meseterápia és az irodalomterápia alkalmazási lehetőségeit. Mi a meseterápiának azt az irányzatát képviseljük, amiben népmeséket, tündérmeséket alkalmazunk. Az irodalomterápia keretében foglalkozunk inkább a műmesékkel. Bár a két terület közel áll egymáshoz, mégis fontos tisztában lennünk a sajátosságokkal. A népmesékben sokkal nagyobb szerepet kapnak a szimbólumok, míg az irodalmi műveknél sokkal meghatározóbb a szerző személye és szubjektív érzései és azok megfogalmazása. Egy nagy formátumú alkotó művész tud annyit az emberi pszcihéről, mint egy szakember, csak épp a művészet nyelvén üzen. Persze vannak korszakalkotó, nagy művészek és kevésbé maradandót alkotók is. Nem mindegy, hogy egy műre milyen szemmel tekintünk. Hogy miért? Boldizsár Ildikó nagyon szépen összeszedte az alábbi bejegyzésében
Comments